A STÍLUSOSAN MEGÉLT ÉLET MAGA A MŰVÉSZET
SALAMIN FERENC ÉLETMŰ KIÁLLÍTÁSÁNAK MEGNYITÓ BESZÉDE | DEMETER ZOLTÁN
Tokaj, 2018. november 17.
Tisztelt Látogatók! Tisztelt Településvezetők! Kedves kollégák! Kedves Feri!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nagy megtiszteltetésként élem meg, hogy Salamin Ferenc, országunk Ybl díjas építésze felkért az Ő és munkatársainak alkotásait bemutató tokaji tárlatuk megnyitójára. Érzékelem a felkérésben azt az üzenetet, mely annak a borász szakmának szól, melyet képviselek, mely kulturális és gazdasági értelemben legmeghatározóbb tényezője vidékünknek, s mely egyedüli lehetősége környezetünk boldogulásának, egyéni és közösségi sikerességének. De ezen túl menve, meggyőződésem, hogy a tokaji borászat és borkultúra, az egyetlen identifikáló lehetősége Magyarországnak a világ előtt.
A naponkénti átélése az építőművészet múltból küldött jelzéseinek, számomra nem egy kivételes pillanat, mivel a ház melyben lakom és ahonnan most is ide érkeztem egy több mint kétszáz éves műemlék, melyet egykor a házban vendégeskedő Schickedanz Albert szellemisége is átjár. Hasonló szellemiség járja át a mai nap Tokaj városát, Makovecz Imre szellemisége és hiszem, hogy jelenléte is. Ugyan a mindennapokban kicsit átélhetik a Tokajiak Makovecz Imre jelenlétét, de reményeim szerint a jövőben ennek intenzitása erősödni fog a városban. Abban a városban, amit a történelmi következetesség és tiszta logika alapján, bátran nevezhetünk a borvidék fővárosának.
A borvidék egészére kiterjedő Makovecz hatás azonban meghatározó a tanítványi jelenlét okán. Ennek a munkásságnak az ünneplésére és köszöntésére gyűltünk össze ezen a kiállítás megnyitón, mely bemutatja megvalósult állapotukban azokat az alkotásokat is, melyek szétszórtan a vidékünkön találhatók.
Nekem azonban kicsit többről is szól ez a kiállítás. Észre kell vennünk azt is, hogy miként folyik, kapcsolódik egybe a generációk egymásra építkezése, egymásra hatása. Én úgy gondolom, hogy ez a tárlat a generációs folytonosság ünnepe is egyben, melynek hiányát hosszú évtizedeken át kellet eltűrnie társadalmunk alkotó szereplőinek.
Tehát ünnepeljük bátran a generációs folytonosság újbóli megjelenését és értelmezzük, élvezzük megnyilvánuló erejét, dinamikáját.
Micsoda kivételes lehetőség és egyben felelősség is, hogy egy szakma viszonylag könnyen vissza tud érni múltbéli alkotóihoz, hogy értelmezni, véleményezni akár bírálni tudja elődei munkásságát alkotásain keresztül. Gondoljunk csak bele, hogy ez egyáltalán nem természetes egy operaénekes számára, bár a hangrögzítőket segítségül hívhatjuk, egy balett táncos esetében, bár a filmfelvevőket segítségül hívhatjuk, de egy borkészítőnek csak az emlékezet marad, mert a korty bor élménye az adott pillanaté. Az építőművészet szerencsés, mert bármikor testközelbe kerülhetünk szemlélődésünk tárgyával életnagyságban és megítélhetjük az alkotást, melyet álmodójuk igaznak és hitelesnek hitt az adott korban. Bármikor látható a korszakok találkozása, egymáshoz viszonyulása és a generációk folytonosságának megléte vagy hiánya.
Azonban az alkotói üzenet igazának és hitelességének elbírálása az utókor kiváltsága. A Héttorony fesztivál és a köré csoportosult emberek kvalitása ennek a megítélésnek a letéteményesei és a mai rendezvény is ennek a hitelesítésnek egyfajta megjelenése.
Gratulálok a kezdeményezéshez és gratulálok a szakma szervezettségéhez.
Sokszor el szoktam gondolkozni azon, hogy mi lehet ennek az akár generációkon átívelő hitelességnek a mozgatórugója? Mi lehet az oka az időtállóságnak és a folytonosságnak, hogy akár még olyan dolgok is, amelyek nem oly ellenállással dacolnak az idővel mint az építőművészet, hanem olyanok, mint az imént említett tánclépés, a megénekelt hang vagy akár egy korty bor, melyek évtizedek, évszádok mozdulataira hatással vannak. Mitől lesznek ezek hitelesek, időt állók és mitől tudják az építkező tradíciót képviselni, támogatni? Mitől gyűlnek köré generációk töltekezni, emlékezni vagy ünnepelni?
Arra következtetésre jutottam , hogy az így értelmezett folytonosságnak, generációk egymásra épülésének, vagy ha tetszik a halhatatlanságnak a mozgató ereje a stílus. A stílus, mellyel a világ felé fordulunk, mellyel mások felé fordulunk, mellyel magunk felé fordulunk, mellyel az életünket értelmezzük, és ezt a rövidke repülést a legszebb ívben próbáljuk megtenni.
Tudjuk, hogy a stílus nem születik velünk. Tanulható, tanítható. Látjuk a tanítók megkérdőjelezhetetlen felelősségét és látjuk a társadalom felelősségét is. Stílus nélkül nincs halhatatlanság, nincs időtállóság, nincs elegancia.
Mindig lenyűgözött azoknak az embereknek a stílusa, akik jól érthető különbséget tesznek igaz és hamis között. Szerettem és szeretek olyanokkal együtt lenni, akik életértelmezésében jól tapintható volt a stílus, mely a hiteles elődök alkotó életöröméhez kapcsolódott, ezáltal megteremtve azt a folytonosságot, mely dacol a stílustalansággal, az elmúlással.
Az egyik ilyen ember az életemben Salamin Ferenc aki gondolataival, mozdulataival és művészetével - kőből, homokból, cementből és fából, életre kelti, megvalósítja álmainkat, vágyainkat és reményeinket melyeket elveszetnek vagy megvalósíthatatlannak hittünk. Olyan fáklyával világítja be környezetét, mely véleményem szerint meghatározó stílusformáló erővel bír a kortársakra, mely tiszta üzenetet küld a jövő generációinak és mely méltó folytatása a Makoveczi álomnak.
Talán nem fed meg engem a borvidék alkotóközössége, ha a nevükben is köszönetet mondok Salamin Ferencnek és munkatársainak azért, amiért az épített környezet vonatkozásában olyan stílus elemekkel és értelmezéssel vették körül a tokaji borkultúra újrateremtődését, mely nélkül nem jutottunk volna el odáig, hogy a világ újra értelmezhesse és ünnepelhesse azt a Tokaji borminőséget, melyet évszázadokon keresztül dicsőítet.
Kérem győződjenek meg Önök is gondolataim nem túlzó voltáról az eddigi életművet bemutató kiállítás megtekintésével. Bíztatok mindenkit hogy a holnapi vasárnap délutánt töltsék el azzal, hogy valamelyik alkotást felkeresik a borvidéken és megtekintik életnagyságban, a valós környezetükben is.
Jó töltekezést kívánva köszönöm megtisztelő figyelmüket.
